Csalódás

1Mózes 40 „De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla.” (23.) Biztos csalódtál már az emberekben. Amikor valaki nem úgy reagált, nem azt mondta, nem állt melléd, becsapott, meglopott, vagy egyszerűen csak megfeledkezett rólad. Remélem, nem tartasz nagyon gonosznak, ha halkan megjegyzem, akárhányszor csalódtál az emberekben, te legfőképpen önmagadban csalódtál. Mert, te voltál az, aki többre tartottad az embert, mint amennyit valójában érdemel, vagy ér. Te gondoltad azt, hogy az ember megtarthatja, amit ígér, az ember lehet hűséges, az ember lehet korrekt. Félre ne értsd, lehet, de ez nem természetes, ha sikerül, már-már természetfeletti. Mert az ember, az csak ember, minden esendőségével és gyengeségével együtt. Ezzel nem akarom felmenteni azokat, akik megbántottak valamivel, de saját tapasztalatom az, hogy én hibázok akkor, amikor túl sokat várok a másik embertől. Magamban csalódok, mert én nem mérem fel, hogy az ember mennyit is ér valójában. Megbántottak? Az ember ilyen, megbánt másokat. Megfeledkeztek rólad? Az ember már csak ilyen feledékeny. Nem figyeltek rád? Az ember mindig is figyelmetlen volt. Éppen ezért, lassan itt az ideje, hogy elkezdj bízni abban, aki nem ennyire emberi módon működik és létezik, akiről azt olvassuk: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja„(2Tim 2:13)  Istenben nem lehet csalódni, mert Ő nem olyan, mint mi. Éppen ezért figyelmeztet minket többször is: „Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.” (115:11) Sőt! Ennél még tovább is megy! „Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve!” (Jer 17:5) Szóval mindig az Istenben kell bíznunk, jobban, mint az emberben. Kevesebb csalódás ér minket és kevesebb kudarc, ha olyan valakiben bízunk meg, aki megbízható, aki szeret, aki nem feledkezik meg rólunk.