Busójárás

1Mózes 44 „Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel!” (33.) Farsang volt! Farsang van! Farsang lesz! Beöltözünk, álarcot húzunk, eljátsszuk, hogy eljátsszuk… A világ minden táján, Brazíliától Grönlandig, tömegek vonulnak fel, ünneplik meg, hogy változik az életünk, kinek így és kinek meg úgy. Van, ahol a telet búcsúztatják, máshol még a böjt előtt, a nagy lemondások előtt, egy utolsót zabálnak, ünnepelnek. Karneváli hangulat van Rio de Janeiro-tól, Velencén keresztül egészen Mohácsig. Nekem ez az utolsó helyszín keltette fel az érdeklődésemet, hiszen egyedül a Mohácson karneválozó busók azok, akik egészen a karnevál végéig fenn hagyják az álarcukat, így rejtve el tényleges és valóságos énjüket. Rémisztő álarc, kecskeszarv, valami túlzó, valami nem evilági, s mögötte, valahol mélyen ott van egy ember. A maszkok, a rémisztő álarcok mögött, valahol mélyen mindig ott van az ember igazi arca, ami persze sokszor a „karnevál” végéig rejtve marad. Aztán eljön a végjáték, amikor lehull az álarc, s kiderül, hogy ki van az álarc mögött. Egyáltalán van-e még ott valaki, maradt-e még valami abból az emberből, akit az Alkotó odaképzelt és odateremtett. A mai maszk, ami a szemünk előtt van, nem a busóké, nem szarvak rémisztenek, nem fapofa vigyorog ránk, hanem egyszerű, hétköznapi férfi arc néz bele a szemünkbe. Vonásai kemények, lelkét sötét titok terheli, tönkre tette fivéreivel apja és családja életét, hiszen a legszeretettebb fiút akarták megölni, aztán e helyett eladták rabszolgának. Azóta évek teltek el, s a teher a maszk mögött egyre súlyosbodott, egyre nehezebb volt látni megtörve az apját, hordozni a titkot, hogy öccsét nem vadállat, hanem a testvérek és az ő féltékenysége „tépte szét”. Aztán jön a végjáték, amit a nagy Alkotó hihetetlen érzékkel időzít és rendez, s az a férfi, aki annyi élethelyzeten keresztül és éven át nem vette le a maszkot, a döntő pillanatban újra régi önmaga lehet. Az, aki régen eladta a testvérét, az, aki mélyen magába rejtette ezt a titkot, akkor, amikor újra hasonló helyzetbe kerül, nem bír tovább a maszk mögött maradni. Végre vége a karneválnak, lehull a maszk, s előtűnik az Isten csodálatos és szeretetett alkotása, aki végre az, aminek az Alkotó kitalálta.