Az olvasás szeretete

„Nem volt olyan fényes vagy valószínűtlen ígéret, amit a remény a fülembe ne sugdosott volna. Felét se hittem a susogásának; sőt, úgy tettem, mintha csak nevetnék rajta; mégis, jobban hittem benne, mint ahogy magamnak bevallottam; különben miért dobbant akkorát a szívem, ha kopogást hallottam az ajtón.” /Anne Bronte/

A Bronte testvérektől nyáron jó olvasni. Akkor van elég idő, és talán egy romantikus sarok is könnyebben akad, ahová elhúzódhatunk, és valóban elmerülhetünk egy-egy részletben. Sokszor szembesülök azzal a helyzettel, amikor nem minden tényező adott. Vagy éppen olyan könyvem nincs, amibe lelkesen, mindent elfeledve bele tudnék temetkezni, vagy az idő nem alkalmas, mert nincsenek óráim, ha igazán egy „nem tudom letenni” jellegű írás akadna a kezembe. Aztán ott van az a szituáció-bármilyen felnőtt is az ember, és kinőtt már az iskolából, hogy valamilyen szakkönyvnek kellene a rangsorban következni, vagy éppen nagyon kutatom valaminek a titkát. Ez velünk, lelkészekkel, tanárokkal elő szokott fordulni. Többféle helyzet, többféle könyv, többféle hangulat kevereg-kavarog a levegőben. De van egy kiindulási pont: az olvasás szeretete. Az a szeretet, amivel a kezembe tudok venni, egy regényt, egy verses kötetet éppen úgy, mint egy „tudós könyvet”… vagy a Bibliámat. Az olvasásszeretet sejtet maga mögött, egy tudni, érteni vágyást, letűnt korok ismeretét, földrészek és lelkek bejárását, és sejteti sokszor a csendet is, amely beburkol, elrejt egy időre a világ elől. Számomra az olvasást nagyon kevés dolog tudja felülmúlni. Mindig úgy érzem, mintha a fenti sorok élednének fel bennem. Várakozás, reménység, szívdobbanás, amit akkor érez az ember, amikor valaki számára kedves közeleg. De tudom azt is, hogy a mindennapok része, és a mindennapokban fájdalmas része is van az olvasásnak. Fájdalmas gyászjelentést, szakító smst, rosszul sikerült vizsgaeredményt, kórházi jelentést olvasni. Talán a felét sem hisszük sokszor, hogy olvasni jó és érdemes, mert annyit csalódtunk már. Vettünk vagy adtak a kezünkbe szemetet, érthetetlent, felfoghatatlant. Mégis a nyár, a pihenés számomra elképzelhetetlen olvasás nélkül. Könyv nélkül. Anne Bronte romantikus világa, vagy amit akartok! A lényeg, hogy ne foszd meg magad az olvasás élményétől suli után se, hanem vedd a kezedbe az irányítást és válasz szíved szerint, ízlésed szerint, érték szerint!

Írta: Tóth Orsolya