Öngól

Előre leszögezem, nem vagyok rajongó, sem szurkoló, sem semmi nem vagyok, ha a focira gondolok. Nem sok közünk van egymáshoz. Azon kívül, hogy betört az életembe!

A régi idők legendás nagyjai persze előttem is ismertek, már csak azért is, mert százszor látott fekete-fehér filmkockákról hangzik felém üvöltve: GÓÓÓL! A meccsek hangulata is ismerős, amelyre barátok, ismerősök vasárnap délután a helyi focipályára indultak ezelőtt jó pár évvel, vagy telepedtek le a fotelba egy-egy közvetítés erejéig sörrel a kezükben.

Ehhez képest ma: a vébé minden meccsét közvetítik Brazíliából. És nem csak azoknak, akik ébren tudnak maradni egy hónapon keresztül éjszakánként! Mert ha lecsúsztál volna, van legalább öt csatorna, aki rendszeresen ismételgeti is őket. Persze, tudom én, hogy az már nem az igazi.

Ekkor értettem meg, miért kérdezték tőlem nem is olyan régen, amikor tv csomagot váltottam, hogy nem sajnálom-e a kieső sport csatornákat. Nemmel feleltem a férfi üzletkötőnek. Nyílván én voltam az egyetlen őrült nő, aki most módosított, és így nem tud napi 24 órában focit nézni felváltva a csatornákon. Na jó, nem vagyok ironikus.  Csak egy kicsit. :)

Azt is tudom, persze, hogy létezik már a női foci műfaja is, és igen, ismerek olyan lányokat is, akik legalább annyira fanatikus szurkolók, mint némely férfitársunk. De akkor is! Ugye, számotokra is ismerős a tételmondat: Hogyan lehet egy butikban, cipők, táskák között órákig válogatni?  Kérdem én, egy labdát követni 90 percen keresztül? Azt hogyan lehet bírni?! 

Mikor ezt végiggondoltam, rájöttem, hogy nem abban van az igazi kudarc, hogy a magyarok szokás szerint,-vagy csak úgy 1986 óta mindig-, most is kiestek már a selejtezőben, ráadásul 8-1-es aránnyal, hanem hogy nekem, személy szerint nekem, mennyire nincs türelmem a focihoz, vagy azokhoz, akik ezt nézik, élvezik, pihenteti őket… vagy bármi mást tesz velük. 

Szóval Brazil vb azt tanultam tőled, én Tóth Orsolya, hogy türelmetlen vagyok, és nem vagyok elfogadó és megértő a rajongóiddal szemben. 

Neked pedig Istenem, köszönöm, hogy a csapból is ez folyik, mert felnyitottad a szemem, hogy mennyi mindent nem tanultam még meg ennek a világnak teremtett csodáiról, benne az emberről! Kérlek, hogy ébressz bennem is ilyen odaszánást, kitartást, mint ezekben a focistákban, szurkolókban van, és használd a Te dicsőségedre, ahogyan talán sokan a te neveddel a szívükben játszanak. 

Írta: Tóth Orsolya