Reménység

Remegés: valahány hurokcsapda. Csavargónak padok, ligetek a menedékei. Az „otthon” szónak, mintha zamata Lenne a nyelvén. És a holdfényben a Lombérmék felragyognak. Ő mondja: A reménység nem szégyenít meg.

/Leleszi Balázs Károly: Reménység/

Nem tudom, ti mit szóltok a mostani esős napokhoz, a lassan érkező, bár megjósolt felmelegedéshez? Én, aki egyre reménytelenebbül tekintek a nyaralásunk közelgő napjai felé, csalódott vagyok. Hol vannak a nyár illatai, színei, virágai? Hol van a napsugarak melengető cirógatása, a napszemüvegeken megcsillanó fénysugarak sokasága? Egy sincs. Kiábrándító. Miközben ezen morfondíroztam, eszembe jutott, amikor hajléktalanokat látogattunk meg a diákjaimmal. Nem csak élelmet, hanem plédeket is vittünk magunkkal a hideg éjszakák ellen. Ma pedig, amikor még mindig zuhog az eső, hideg az éjszaka,  nekem, Miss. Önzőnek az a legnagyobb gondom,milyen lesz az idő a nyaralásunk alatt?! Persze, nem tölt el örömmel, hogy sorra valósul meg a nyári napsütést igénylő programom: a séták, a kiülős talik… vagy hányszor gondolok meg egy fagylaltot… Eközben igyekszem azért hálás lenni, amit kaptam a nyártól, az élettől, Istentől! Talán meg kellene tanulnom úgy igazán örülni az otthonnak, vagy az utazás lehetőségének. Mi ehhez képest az időjárás? Apró kis tényező. Mert lesz hová, kivel menni, nem egy lépcsőház, vagy egy pad a „világ” számomra. Rácsodálkozni, hogy a maga hiányosságaival- ami alatt nem csak a bútorokat értem-, még mindig Otthonnak lehet hívni azt a helyet, ahonnét naponta elindulok és ahová hazatérek. Ahol nem egy plédért kell megvívni a hideg ellen, nem egy kabátért, vagy egy talpalatnyi száraz területért… Szóval mindezeket összevéve, mégis reménységgel várom a pihenés idejét, mert a reménység nem szégyenít meg! Közben pedig imádságban hordozok egy kis meleget, hogy legyen esélyem valamiféle plusz áldásként az életemben, idén nyáron újra belelógatni a lábam a Balaton langyos vizébe!

Írta: Tóth Orsolya