Kapcsolatok

Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság.

/Idézet az internet világából/

Rugaszkodjunk el a férfi-nő kérdéstől, és gondoljunk bele, hogy valaki új érkezik az életünkbe. Ennek számtalan oka lehet. Csak a mögöttem lévő pár napra visszagondolva, beszélgettem a húspult előtt egy vadidegennel miközben várakoztunk, nekem jöttek az utcán, bejelöltek facebookon, elvittem az új kutyámat egy új állatorvoshoz… és még sorolhatnám. Hihetetlen mennyi kapcsolat vesz körül bennünket. Vajon szükségünk van ezekre? Miért nem elég az a pár, többé-kevésbé jól működő barátság, egy szerelem, pár osztálytárs, egy-két tanár…, akit képesek vagyunk „gondozni” magunk körül. Miért kell ebbe a jól felépített és kialakított világunkba naponként betörni valakinek, hogy ott néhány percre, szóra, pillantásra teret hódítson magának? Kinek kell ez? Kinek kellenek ezek a találkozások? Azt hiszem, mindannyiunknak. Óvatos kis lépések ezek valami más felé, mint amit megszoktunk, mint amit ismerünk. A kíváncsiságunk ajtónyitogatásai a másoknak is otthont adó világra.  Véleményekre, illatokra, közelségre. És igen, valami ultraviolett szín azon a palettán, amit Isten az emberi kapcsolatok terén kikevert. Mert miután ezeket a „nem mindennapi”találkozásaimat mérlegre tettem, rájöttem, a húspultos, az új kutya, az új állatorvos, a figyelmetlen járókelő, az ismeretlenül rám kattintó: mind fiúból volt. Kíváncsiság. Ezzel tudom csak magyarázni, a megmagyarázhatatlant. Nem a bezárkózásnak, nem a megijedésnek, nem a zárt világnak a lelkét adta nekünk Isten. Lehet és szabad kíváncsinak lenni másokra. Ezt tanította velem az utóbbi pár nap. Jó lenne egyszer többet is érteni, választ kapni a miértekre… De addig is, csak figyeljetek a látszólag lényegtelenre is, mert talán valami fontos rejlik benne!

Írta: Tóth Orsolya