Nyitnikék!

A széncinke a kertjeinkben előforduló leggyakrabb cinkefajta. Az egész évet nálunk tölti, télen a madártetőket akrobatikus ügyességgel közelíti meg, tavasszal pedig akár egy barátságos postaládában is fészket rak. Tavaszi éneke mindannyiunk számára igen kedves: „nyitnikék, nyitnikék!” Alkalmas madáretető lakójaként értékes szövetségesnek bizonyul számos kártevő ellen.

/Wikipedia/

Szombat. Csönd. Nem csörög a vekker, a telefon, nem ugatnak a kutyák, nem dolgozik a kukás autó sem. Csönd. Végre. Ez az, amire az ember a hétköznapok ébresztője és gyorsan felhörpintett kávéja, „gondolkodom, mit vegyek fel” perceiben vágyik. Fordulni egyet az ágyikójában, magára húzni zavartalanul még egy kicsit a takaró csücskét, és élvezni a szombatot. Én is erre készültem. Nem cikáztak a fejemben napi teendők, elintézésre váró, iskolai, irodai, postai, bolti, baráti és egyéb teendők, telefonok listája. Szombat volt, drága szombat. Csönd. Illetve, majdnem csönd. Mert, valaki belebeszélt a csöndembe. Az én drága jól megérdemelt, várva várt csöndembe. És akkor már húztam volna a takaró, fordultam volna a másik oldalamra, de minden hiába. Az álom elrepült, morcba kapcsoltam és elindultam kideríteni, ki ez a merész. Kutatásom eredményét fentebb látjátok. Merészelte beleüvölteni a párjával együtt a szombatomba: nyitnikék! Szívesen megmagyaráztam volna neki első felindulásomba, hogy én most zárni szeretnék, és pihenni, és nem látni embert- sem állatot, madarat meg főleg nem- magam körül… Aztán egy szombati kávé és kényelmes zuhany közben elgondolkodtam ezen a merész madáron. Talán nem csak azért nem lőttem le, mert nincs lőszerszámom itthon, hanem azért sem, mert igaza van. Nyitnikék! Akkor is, ha nincs kedvem, erőm rá. Nyitni kell a világra, az emberekre, gondolatokra, a művészetekre… úgy összességében az életre. Mert ha nem, elmegy mellettünk! Sokszor jó lenne semmit tenni, csak figyelni, hogy zajlik a világ, hogy öregszenek benne az emberek, hogy lesz a lánykából nő, aztán meg néni. De nem lehet csak ennyi. Az Isten ennél többet akar adni neked, mert többet készített a számodra. Nem lehetsz lusta, hogy meglásd, megérezd, megtapogasd, beillatozd, megkóstold. És szombaton reggel hétkor frissen zuhanyozva bögrével a kezemben ajtót, ablakot nyitottam, hogy ez a kis jószág csivitelje be a házamat, az életembe, a vérkeringésembe, a szívembe: Nyitnikék! Remélem valahol, ti is találkoztok vele!

Írta: Tóth Orsolya