Beszélnünk kell!

…csípőre tett kézzel és kiabálva vagy gyámoltalanul hüppögve közli: drágám, beszélnünk kell!...

Ezek vagyunk mi! Mármint a nők! Akik mindig, minden körülmények között arról gondolkodunk: beszélnünk kell! Mert valamiért úgy vagyunk beprogramozva, hogy nem elegek a barátnői csacsogások, a szülőkkel folytatott komoly beszélgetések, hanem szerelmünk elé is igyekszünk minél gyakrabban oda állni: beszélnünk kell! Beszélnünk kell, mert régen láttuk, nem hívott, a barátaival volt, megcsalt, rosszul nézett, elfelejtett valamit, más dolga volt…És mi úgy érezzük, tudnunk kell mindenről. Észre sem vesszük, és már faggatjuk, vallatjuk, sarokba szorítjuk, mert beszélnünk kell. Meg lehet-e bocsátani, hogy vannak olyan nagy Ők, akik ezt nehezen viselik? Meg lehet-e bocsátani, a meg nem osztott perceket, meg lehet-e bocsátani a saját szférát… Valljuk meg, ebben mi nők, nem vagyunk annyira jók. Tudni akarunk, látni akarunk, és sokszor csak a beszédre koncentrálunk, mint egyetlen kommunikációs eszközre. Így válunk aztán szépen lassan a kedves, bájos, szerethető nőből sárkánnyá, hisztérikává, féltékennyé, „kapcsolatromboló elit alakulattá”. Ráadásul nagy igyekezetünk közben elfelejtjük, hogy a férfiakban az érzelmekről, a mindennapi konfliktusokról vagy félelmekről szóló beszélgetések nemhogy oldják, inkább generálják a feszültséget. Így van ez akkor is, ha a békesség kedvéért fejet hajtanak a nő akarata előtt, csak hogy hamarabb szabaduljanak. A nőt azonban nem könnyű átverni. A szüntelen bólogatás, a kedveskedő csitítgatás vagy a nyúlcipő egyaránt felbőszíti. Ő vitatkozni akar, meggyőzni és aztán persze nagyot békülni. De a sértődés sincs éppen természete ellen, felhúzza az orrát és hallgatásba burkolózik. Aztán akár napokig duzzog, elutasítva mindennemű közeledési kísérletet. A férfi nem érti, miért kell ilyen súlyosan bűnhődnie, a nő pedig nem érti, miért nem érti a férfi, mennyire fontos még idejében felhívni egymás figyelmét a gondokra. Patricia Love és Steven Stospy, amerikai pszichológusok írják közös tanulmányukban a női elvárásokról: "A nők azt hiszik, ha a férfiak megtanulnának őszintén beszélni az érzéseikről, akkor orvosolható lenne minden baj." Meglátásuk szerint azonban pont az a legnagyobb probléma a kapcsolatokban, hogy sokan azt hiszik, a beszéd mindent megold. Pedig épp ellenkezőleg. Legalábbis nő-férfi viszonylatban. Ezt bizony tanulni kell! Jó, hogy van honnét! A Biblia beszél arról, hogy van, amikor csak együtt kell sírni, vagy örülni, van, amikor érinteni kell, vagy csendben ülni egymás mellett, elmenni hozzá vagy magára hagyni, hallgatni és meghallani. Mert érzések nem csak bennünk vannak és nem csak mi „beszélünk” róluk. Kívánok sok-sok felismerést nektek, bátor próbálkozásokat másként figyelni, és sok el nem kapkodott szép pillanatot! Jó utat egymás felé!

Írta: Tóth Orsolya