Büszkeség és balítélet

„A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen mások véleménye rólunk.”

/Jane Austen: Büszkeség és balítélet/

Biztos többféle vélemény létezik a női büszkeségről én azonban csak egyetlen egyet tudok képviselni, méghozzá azon nők táborát akik rendelkeznek ezzel a roppant sokoldalú tulajdonsággal mely néha nagyon megkönnyíti, máskor viszont borzasztóan megkeseríti életünket a férfi  - nő kapcsolat viszonylatában. Mert bizony, a női büszkeségnek van egy erős, nemes és tekintélyt parancsoló oldala - de mögötte sunyin meghúzza magát a kudarcoktól és kiszolgáltatottságtól való félelem és a rombolási készség... Mi is az a női büszkeség? Egy férfinak ez a szóösszetétel egészen biztosan azt jelenti, hogy ez a nőknek azon tulajdonsága, amivel megpróbálnak hülyét csinálni dacból vagy sértődésből az ellenkező nem képviselőiből. Aki viszont valóban ezt hiszi, az egyáltalán nem ismeri a nőket! A nők legtöbbje roppant nagy empátiával rendelkezik. Ez teszi számukra lehetővé, hogy ráérezzenek másokra, azok kedélyállapotára, érzéseire, igényeire és ezen tulajdonság segítő őket abban is, hogy bizonyos szituációkat felmérjenek és a lehető legnagyobb biztonsággal meg tudják határozni annak hatásait stb.. Egy ilyen empatikus készség roppant kifinomult és érzékeny lelkiséget kíván meg. És valami minél jobban érzékeny, annál inkább sérülékeny is. A női büszkeség nem más, mint egy páncél, amely ezen sérülékeny lelkek "védelmezőjekén" funkcionál. A tévhittel ellentétben nem tudatosan létrehozott tulajdonság, hanem a lélek legmélyebb bugyraiból fakadó ösztönösség. Annak ösztöne, hogy a nő védje sérülékeny lelkivilágát, hogy ne tudjanak lelkébe beletaposni, fájdalmat okozni. Nem hiába mondják: egyebem sincs, mint a büszkeségem. És valóban: ha egy nőt bántanak, fizikálisan vagy lelkileg, ugyan ki védhetné meg, ha nem ő, önmagát? Ha egy nő arra kényszerül, hogy büszkesége működésbe lépjen, akkor az azt jelzi, hogy a nő veszélyben érzi magát. Az "ellenfél", a férfi olyan magatartást tanúsít, vagy olyat mondd, aminek hatására a nő lelkében a piros villogók kigyulladnak: a nő védekezni kezd. És onnantól kezdve találkozhatnak a férfiak a hideg, elutasító, elzárkózó és olykor-olykor bizony lekezelő viselkedéssel. Nos, kedves női- és férfi olvasóim, ha észreveszitek magatokon vagy párotokon eme egyedi tulajdonság kifinomult vagy dacos változatát, gondolkodjatok el: mit lehet itt tenni? Mert beköszöntött a nyár a romantikus esték és nappalok világa. Ne rontsátok el felesleges dacoskodással, vagy a másik ijesztgetésével. Az idő ennél értékesebb, Isten pedig nem háborúra, hanem szeretetre teremtett bennünket.

Írta: Tóth Orsolya