Égés

A szépségideál, beleértve az ideálisnak vélt bőrszínt, az ókortól napjainkig sokat változott. 1920-30-as években Coco Chanel mitikus francia tervezőnő, divatba hozta a napozást és a nap barnította bőrt: a barnaság az egzotikus, napos vidékekre tett utazást jelentette.  A 70-es, 80-as években elképesztő mértékben terjed a nők körében a napimádat. A mai európai divat szerint a barna bőr a jó közérzet, a magabiztos megjelenés, egyszóval a wellness elengedhetetlen része. Napjainkban az anorexia fogalmával párhuzamosan egy újabb fogalom, a tanorexia került bevezetésre, melyet akkor használunk, ha valaki kórosan fehérnek képzeli magát, ezért rendszeresen napozik, szoláriumozik, hogy ezen változtasson.

A teljes cikk→

Ha itt a nyár, akkor miről is szólhatna ez a mostani Nőcikk, mint a leégésről. Leégni sokféleképpen lehet: napon, tűzön, mások előtt. Érdekes ez az új fogalom: tanorexia. Mennyi mindent képesek vagyunk megtenni puszta hiúságból. Dacolva pirossággal, hólyagokkal, akár bőrrákkal is, hogy egy kicsit színesebb, barnább legyen a bőrünk. Miért? Azt hiszem, ez sem szól másról, mint megmutatni a világnak: itt vagyok, szép vagyok, figyeljetek rám is! Nem én akarok az lenni, akit szeptemberben megszólnak, mert sehol nem volt nyaralni, mert nem lettem csokibarna. Nos, én általában nem gyarapítottam a ragyogó színű lányok sorát. Alapvetően elég világos a bőröm, nehezen barnulok. A szoláriumot sem bírom. De nem hiszem, hogy ez az igazi „égés”. Sokkal inkább az, ha ez tesz magabiztossá, másoknál többé. A fehér bőrű lányok is lehetnek szépek, különlegesek, értékesek. Nagyobb égés az, ha Isten sokfélének teremtett világában nem tudjuk elismerni, elfogadni, értékelni egymást. Akkor is, ha nem éppen divatos akár a színe, akár az öltözködése. Vannak, akik megérzik a kitaszítottságot akkor is, ha nem mondjuk meg a szemébe. Rólunk beszél, ha női hiúságból, féltékenységből bántunk meg másokat. Vigyázzunk tehát, hogy a nagy nyári hőségben le ne égjen a bőrünk, de még inkább arra, hogy a bensőnk. Isten adjon bölcsességet, hogy jól tudjuk használni a pihenés idejét, a nap fényét, a szavainkat és gondolatainkat egyaránt.

Írta: Tóth Orsolya