A nő

"Ez a könyv, ha minden összeáll, a NŐ-ről fog szólni, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja."

Csernus Imre: A nő

Ahogy én megfigyeltem… igazat kell adnom a doktor úrnak. Izgat bennünket, hogyan találhatjuk meg önmagunkat. Persze e mellett az is, hogyan tud az a másik nem –amelyet, szintén Isten teremtett, éppen ezért csak ő tudja, hogyan sikerült ennyire másra, mint amilyenek mi nők vagyunk-, minket megismerni. Ahogy ezen gondolkodtam, és a sok „félreismerésen” és „meg nem értettségen”amitől szenvedünk, arra jöttem rá, hogy a legnagyobb baj a külsőnkkel van. Tudom, erre ti is rájöttetek, nem nagy ész kell hozzá. De gondoljatok csak bele!

Melyikünk ne panaszkodott volna már a kilók száma, a szeplők feltűnősége, a haj egyenes vagy kezelhetetlen göndörsége, az reggeli időhiány miatt, amiért megint smink nélkül kellett elindulni, a „nincs egy göncöm” című lemezt is azt hiszem, mindannyian jól ismerjük. Csupa külső dolog! Részletdolog! Jelentéktelen!

Amikor Salamon király templomot épített Isten a legapróbb részletekig elmondta, hogy milyen legyen. A legapróbbakig kigondolta az épületet és a díszítését egyaránt. A gyolcs függönyöket lila és bíbor gyapjúval díszítették; akácból készült oszlopai ezüst talapzaton álltak, a faragványokon pedig mandulafa rügyezett és virágzott… /2 Mózes 36-40/ Amikor ezeket a fejezeteket olvasom, csak egyszerűen megáll bent a levegő, mert ráeszmélek, hogyha egy templomot Isten így megtervezett, akkor bizonyára nem véletlen az én csámpás lábam sem.

Ameddig ezt nem érted, addig hajfesték, kondigép, szemceruza, fogyókúra, vagy mindent feladó lemondás között lehetsz. Lehet a környezeted is csak a hibáid látja, ami csak erősíti benned a szégyenérzetet. Küzdj ellene! Templom vagy! Annak épültél! Merj kiállni a napfényre és rácsodálkozni magadra, mindarra a nőiségre, amelyet Isten elrejtett benned. Nem hajfesték, kondigép, szemceruza alkotott. Isten az, aki megformált, talán kis csorbákkal… De hát nem a csorbák tesznek különlegessé valamit?! Szánj időt magadra: moss le mindent magadról, fürödj meg és kezd el felfedezni, mit jelent különleges nőnek lenni egy rohanó és összetört világban, amelyben eddig talán te is csak takargattad magad. Lépj ki a fényre, hogy lássanak az emberek. Lássanak csodálatosnak, szeretetnek, szépnek. Az vagy, az voltál és Isten szemében mindig az leszel.

Írta: Tóth Orsolya