Újévi fogadalmak

Eltelt az első hét a szilveszteri nagy fogadalmak után. Nem szeretnék ma arról értekezni, hogy a fogadalmaink nagy többsége milyen témában születik, a statisztika mutatja. Mi nők, általában kilók elfelejtéséről, pasik szintén elfelejtéséről vagy fogásáról álmodunk. A kicsit „lazábban gondolkodók és élők” talán az alkoholfogyasztási- vagy dohányzási szokásaikon is szeretnének változtatni. Akár ilyen, akár olyan a fogadalmunk, közös bennük az a nagy elhatározás, amelyet megfogalmazunk: MEGTARTJUK! Az első óráim a gimiben 3.-án és 4.-én voltak. Gondoltam, felhozom a témát. Kiderült, majd mindenkinek volt fogadalma. Volt, aki a tavalyival ugrott neki az új évnek is, volt aki idén nagyon kreatívan, újat eszelt ki. Nagyon jó dolgokat mondtak! Teljesen eltöltött a büszkeség? Átgondolták az életüket, látják, mit kellene jobban csinálni, igyekeznek tenni érte… Dagadtam a büszkeségtől. Körülbelül kettő percig. Mert utána azt is megkérdeztem, hogy ki nem bukta még el a fogadalmát. Az arányok minimálisra csökkentek. Alig volt olyan diákom, aki az újév 3., 4. napján még elmondhatta: EDDIG SIKERÜLT! Nos, a büszkeségem akkor csapott át nagy elkeseredésben, hogy ez valóban ilyen? Hogy megfogadunk valamit, ami kellene, ami jó irányba terelné az életünket, és a legjobb esetben is napokra, vagy órákra tudjuk megtartani? De mielőtt hivatásomhoz méltóan elkezdtem volna papolni drága diákjaimnak a K, mint KITARTÁSról, eszembe jutott, hogy prédikációmat magamnak is elmondhatnám… Ha van egy kis időtök, lapozzátok fel a 136. zsoltárt! A zsoltár nagyon szép lenne akkor is, ha nem szólna a minden sora után egy plusz sor refrén. Ugyanaz a mondat: MERT ÖRÖKKÉ TART SZERETETE. Ennyit a fogadásokról. Isten nem mondta, hogy ezt-azt megfogadok, mert az embernek nem megy jól a sora. Isten egyet mond: örökké szeretlek. Ez nem változott, nem változik, és nem is fog. ÁLLANDÓ. Elbukott fogadalmak vagy megtartottak, a lényeg ugyanaz. HA változtatni akarunk az életünkön, a hibáinkon, a tulajdonságainkon, az csak Isten segítségével lehet. Magunktól az esetek nagy százalékában csak napokig jutunk, nem tart örökké. Ezekkel a gondolatokkal, megértett igazsággal kívánok minden Kedves Olvasómnak olyan új évet, amelyben el lehet bukni, de amelyben az örökkévaló szeretet erejével mindenből fel is lehet állni!

Írta: Tóth Orsolya