Nyár van, nyár...

Életem-cél nélkül?... Istenem, ne engedd, hogy a semmi legyen a Te helyeden. Céljaim-élet nélkül? Isten, állíts meg a végső pont előtt, hogy ne akarjak mindent megszerezni -az életem elveszítve. Szívem-töltés nélkül? Istenem, taníts meg szó-böjtöt tartani, s ha megszólalok, az jó szó lehessen, jó és gyógyító. Eszességem-szeretet nélkül? Istenem, köszönöm, hogy ép értelmet adtál, de segíts, hogy míg használom és növelem, a szívem össze ne zsugorodjék. Szomorúságom-bánat nélkül?... Istenem add, hogy ne magamat sajnáljam és sajnáltassam szüntelen, hanem afölött bánkódjam, amivel megbántottalak Téged és embertársaimat. Istenem, köszönöm, hogy megmértél, s ha híjával is találtattam, kipótolod azt szereteteddel, irgalmasan és kegyelmesen. Légy ezért áldott, most és mindörökké…

Eljött a nyár, a feltöltődés, a szabadságok, a szünet, a barnulás ideje. Pihenni készül apraja-nagyja, mindenkinek vannak kisebb-nagyobb tervei az előttünk álló hetekre nézve. Rendezgetem én is a naptáramat, a táboros heteket, a szolgálatokat, az iskolás dolgaim. Közben pedig azon gondolkodom, mire használtam a mögöttem lévő időt, mire ment el az év? Egyfajta nagytakarítás van nálam, ami nem csak az íróasztalomra vonatkozik, vagy a számítógépemre, hanem vonatkozik mindarra, ami én vagyok. Az életemre, a céljaimra, a szívemre… Sokat segített ez a vers, aminek a szerzőjét sem ismerem. Legfőképpen az utolsó pár sora. Az utóbbi napokban hallottam egy kifejezést: „betyárbútor”. Ezt a szót azokra az emberekre használják, akik elviselnek bennünket, akik szeretnek annak ellenére, hogy bizony sok mindent ki kell pótolniuk velünk kapcsolatban. Azóta forgatom magamban ezt a szót! Kik az én életemben a betyárbútorok? Akik rámutatnak igazságokra, szeretetlenségre, hibákra, akik értem imádkoznak… Biztosan többen is vannak, talán olyanok is, akikre most nem is gondolok. De ha nem lennének is, és nagyon egyedül lennék is ebben a világban, Isten önként vállalja, hogy lesz az én és a te betyárbútorod is. Aki kipótolja, ha valamiben híjával találtattál. A nyár nem szokott arról szólni, hogy embereknek vagyunk hiányában. Hiszen átjár a haverok, buli, Fanta életérzés mindenkit. De talán érdemes arra időt vesztegetni, hogy a többivel hogy állunk! Vannak e céljaink, látjuk-e az értelmét az életünknek, jól használjuk-e az eszünket, a tálentumainkat, a szavainkat, a szeretetünket… Ha nem, lehet kérni: Pótold ki, Uram, amiben kevés vagyok Neked, másoknak és talán magam számára is!

Írta: Tóth Orsolya