A kőszívű ember unokái

„Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt;” (5a)

Itt most nem a „Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének... a valódi Dalai Láma" unokáiról lesz szó, hanem rólunk, egyszerű emberekről. Mert sajnos, ma nagyon sok emberben kőszív dobog, talán a kőszívű atyák ezt hagyták gyermekeikre és unokáikra örökségül. A szív keménysége azon kevés dolgok egyike, ami Jézusnál teljesen kiveri a biztosítékot. Isten nem azért teremtette az embert, hogy az ember utána megkeményítve magát, elfelejtse szeretni embertársát és teremtő Istenét. Ma pedig, ha széjjelnézek ebben az országban, annyi kőszívű embert látok, akik elfelejtettek szeretni, megbocsátani, elengedni, feloldozni, előzékenynek vagy éppen kedvesnek lenni. Kőből van a szívük, s egy kőszívből nem is származhat semmi más, mint hideg, rideg, érzéketlen szavak és cselekedetek sokasága. Isten többször figyelmeztetett minket, hogy a szívünk a legfontosabb dolog, amely az élethez kell. Nemcsak, hogy dobogjon, meg vért pumpáljon, hanem hogy onnan hozzuk elő azokat a szép és nemes dolgokat, amik ezt a világot előrébb viszik. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4:23). A kőszív nem lehet az élet forrása, mert a kő az halott. S akinek kőszíve van, az éppen úgy halott, még akkor is, ha vegetálni, igazi tettek és érzések nélkül is élni képes, míg fel nem emészti önmagát. Nézzétek meg ennek a világnak azokat az embereit, akik képesek az emberi örökséget, a kőszívet, valami másra cserélni: Teréz anya, Gandhi, Ákos vagy számomra névtelenül azok, akiket te név szerint ismersz. Szülők, akik mosolyognak és szeretnek, veled és érted küzdenek, nagyszülők, akik megfőzik a kedvenc kajád vagy régi imádságokra tanítanak meg téged, pedagógusok, akik lelkesedve lelkesítenek. Nem kell a kőszívű ember örökségét tovább vinni. Sőt! Nap, mint nap rá kell cáfolni!