A hazugság lélektana

„Azok pedig így válaszoltak neki: „Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.” (52.)

Mindannyian hazudtunk már, magunknak vagy éppen másoknak. Van, akiben ez mélyebb nyomot hagyott, van, aki nehezen tudta önmagának megbocsátani. A legtöbb esetben az egyik hazugságból következik a másik, hiszen általában tudunk okot és magyarázatot adni arra, hogy miért is hazudtunk, s egyik hazugságból így esünk a másikba. Hogy van-e jogunk hazudni? Erre a kérdésre egyszer nekem Wass Albert válaszolt így: „… hazudni csak a gyöngének lehet joga, annak, akit levertek, hogy a bőrét mentse vele, ahogy lehet. De az erősnek, a győztesnek nincsen joga a hazugsághoz. Aljas gazember, aki ezt teszi.” Szegény farizeusok, ez alapján nem sok választásuk maradt: vagy ők a „levertek”, vagy „aljas gazemberré” lesznek hazugságaik nyomán. Talán olyan aljas gazemberek, akik képtelenek felismerni és belátni, hogy legyőzték őket, s itt lenne az ideje beállni azoknak a sorába, akikre Jézus Krisztus hatással van. Képes volt meggyőzni az egyszerű embereket, az elfogására kirendelt szolgákat, s csak az maradt érintetlen, aki nem is akarta hallani és meghallani őt. Hazugságaikkal megpróbálják menteni, ami még számukra menthető, s a régi módszerhez folyamodnak: Ha valamit meggyőzően hazudsz, talán igazsággá lesz! Így alázzák meg és bántják meg azokat, akik engednek Jézus lenyűgöző erejének. Az őrség megtévesztett, a nép képzetlen és átkozott, s Nikodémus tagja a galileai lúzerek nagy seregének. Ezért mondják neki a hazugságot: Galileából nem támad próféta, menj el és lásd be, hogy igazunk van. Mekkora hazugság, hiszen Jónás, Elizeus, Hóseás, Náhum vagy éppen talán Ámós is galileai volt a próféták közül. De meggyőzően csinálták, az egyszer biztos. Szeretném tudni, vajon Nikodémus utána nézett? Vagy beérte a hazugsággal?