A többség szava

Van olyan, hogy egy bizonyos szülő hív közvetlenül egy program után és azt mondja, „beszélnünk kell”, s te meg azt érzed, na, ez nem az a beszélgetés, amit egy hamar elfelejthetsz majd? Van olyan, hogy mikor hívásod van, ránézel a telód kijelzőjére, s mikor meglátod, ki az, azon kezdesz filózni, kinyomd-e (újra), vagy hagyd, hadd beszéljen a hangpostára? És persze azon agyalsz, melyik lenne kevésbé fájdalmas hosszú távon nézve. Van olyan, hogy mikor az utcán közelednek, már messziről látod rajtuk, hogy valami bajuk van veled? És persze, ezek mindig ugyanazok a figurák.

A múltkor már beszéltünk róla, hogy akár már hét negatív ember véleménye is távozásra késztethet egy lelkészt. Most valószínüleg a te hét „emberedre” gondolsz. Azokra, akiktől folyamatosan azt hallod, a diákok sokkal jobb vezetőt érdemelnének, mint amilyen te vagy, vagy valaha is leszel. Fogadjunk, azért ennél a hét embernél többen vannak a gyülidben. Az enyémben mindenképp :).

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik folyamatosan támogatnak, bátorítanak és megerősítenek a szolgálatodban?

Nézzünk szembe a tényekkel: a szolgálat már önmagában véve is nehéz. És ehhez még hozzá jönnek „a gyerekem unja magát melletted”, meg a „miért nem csinálunk több mindent?” tipusú vélemények, s így aztán minden határon túl mutat a kihívás. De ne felejtsd: ez a hét nagyszájú, negatív figura nem képviseli a gyülekezeti többség véleményét!

Számos olyan diák és szülő felé végzel szolgálatot, akik elégedettek mindazzal, amit csinálsz. Csak nem beszélnek róla. Úgy tűnik, általában azok a hangosak, akiknek bajuk van. És ha a magam szolgálati tapasztalata alapján jól sejtem, ezek mindig ugyanazok a szülők. És mindig ugyanazt a nótát fújják. És ezek általában olyan dolgok, amiket nem tudsz befolyásolni.

Szeretném, ha elgondolkoznál két dolgon: 

1. Hogyan tudnád meghallani a többség véleményét, akik szerint nagyszerű munkát végzel? 
2. És hogyan tudnád megszűrni azoknak a kritikusoknak a véleményét, akik szerint hozzá sem lenne szabad engedni téged a munkához?

 Szóval, hogyan juthatna el hozzád a pozitív üzenet azoktól, akik érzik, milyen jó hatással vagy a diákok életére?

1. Fejezd ki egyértelműen, számodra mi a legjobb módja annak, hogy bátorítsanak! És időnként mondd el újra!!!

Lehet, hogy ez egyeseknek úgy tűnik, valamiféle figyelem-vadászat, de gondolj csak bele, vajon képesek olvasni a fejedben az emberek? Vajon tudják, hogy a tonik a kedvenced és hogy minden egyes bátorító üzenetet lefotózol, elmented és mikor a bátorítás mértéke szinten aluli, akkor visszanézed őket?

Ha elmondod, számodra mi a legjobb módja a bátorításnak, több, mint valószínű, hogy aszerint fognak lépni az emberek, ahogy mondtad nekik. Lehet, hogy csak elszórtan, lehet, hogy csak ritkán, de ha elmondod nekik, garantálom, hogy amikor reagálnak a szolgálatodra, akkor azon a módon fejezik majd ki a bátorításukat, ahogyan mondtad nekik.

Ha csak nem a bankszámlád növelést adtad meg nekik, mint lehetséges kifejezését a bátorításuknak, elismerésüknek :).

2. Te magad is légy bátorító!

Tudod, mi az, ami arra indít valakit, hogy egy másik embert bátorítson? Az, ha őt, magát is bátorítják. Ha azzal mész oda egy panaszos szülőhöz, hogy mennyire tetszik neked, ahogyan a gyermekével beszél, akkor esetleg te is hallhatsz néhány bátorító, elismerő szót azzal kapcsolatban, hogy milyen klassz hatással vagy a diákjaid életére.

Nos, csak azért, hogy megdícsérjenek, bátorítsanak, ne mondj semmit, de meg leszel lepve, mennyire igaz, hogy a dícséret dícséretet szül, a bátorítás, pedig bátorítást.

3. Bízd rá valakire a bátorítást!

Szó szerint legyen ez a dolga, feladata. Lehet egy diák, egy vezető, vagy egy szülő. Mondd el neki, szükséged van rá, hogy tudd minden hónapban, mi az, amit ők úgy látnak, jól ment. Kérd meg, küldje el neked e-mail.ben, vagy kézzel írt levélben, hogy megőrizhesd, hogy később segítségedre legyen! Mondd el, milyen nagy segítség ez neked a szolgálatodban. Tudom magamról, hogy néha annyira lent vagyok, hogy nem látom, mi az, ami épp jól megy és szükségem van külsős szemlélők látására, hogy visszajöhessek a gödörből a normál talajszintre. Talán már tudod is, kire bíznád ezt a legszívesebben. Ne érezd magad rosszul amiatt, hogy valamiféle pozitív visszajelzést, bátorítást vársz azoktól, akik között szolgálsz!

A „zajos kisebbséget” nem véletlenül hívjuk így. Nem adnak reális képet arról, mi is folyik épp a csoport egészében. Ők csupán a vesztes oldal. Neked csak annyit kell tenned, hogy oda figyelsz a többség csendes hangjára és megtanítod őket, hogyan használják azt jobban, hatékonyabban. Mert a szolgálat is nyer abból, ha a pásztor érzi a bátorítást!

Fordította: Momo