X-Y

Jn 17:24-26

„Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.” (25.)

Ne mondjátok, hogy nem hallgattátok végig a tegnapi X faktor első válogatását, ahol – hát legyünk őszinték – kevesekben véltük felfedezni mi nézők és az ott ülő zsűri tagok azt a bizonyos X-et. Habár a Mosonmagyaróvári buszsofőr István király betétje nálam nem is X-re, hanem Y-ra sikerült (legalábbis a kromoszómáim a magas C-nél összekeveredtek), de újra megbizonyosodhattunk arról, hogy az embereknek nincsen sem önkritikája sem önismerete. Nem is nagyon lehet, hiszen ahhoz, hogy az ember tudja a helyét, s az adott helyen tudja értelmezni magát, ahhoz elengedhetetlen, hogy legyen valaki, aki ismeri és szereti őt, aki tükröt tart elé, aki megmutatja, hogy milyen is az ember valójában, hogy aztán az ember ennek tükrében és fényében ismerhesse meg magát. Az Istent megismerni azért elengedhetetlen az ember számára, mert csak így ismerhetjük meg magunk, a helyünk, a feladatunk. Az Ő szeretetében igazán megláthatjuk magunk, hiszen Ő ismer bennünket és szeret, s ez-az ami, ha visszatükröződik az életünkön, akkor végre megismerhetjük magunk, és a világ is megismerhet minket, úgy, ahogy vagyunk. Jézus Krisztus számomra a tökéletes önismeret igazi példája, mindig is tudta a helyét, tudta kicsoda, tudta, mert ő megismerte az Istent, és ez az ismeret önmagához is közelebb vitte. Ismerni Istent, azt is jelenti, hogy egyre jobban megismerjük magunk, ráébredünk a feladatunkra, a küldetésünkre, a tehetségre, ami bennünk rejlik, vagy éppen arra a tehetetlenségre, amiben mások segítségére szorulunk. Jézus Krisztus azért lehetett önmaga, azért végezhette el evilági küldetését, mert a benne lévő faktoroktól meg X-ektől talán függetlenül, de Istent ismerve és ettől az ismerettől függve élte az életét.