Visszaesés

Gal 4:8-20 „Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?” (9.) Beleesni csak egyszer lehet, legyen szó egy veremről, egy lányról (esetleg fiúról), hibáról, már csak a magyar nyelv szépségeit figyelembe véve is. Mert ugyanabba a verembe, lányba (esetleg fiúba), hibába, ha még egyszer beleesünk, akkor az már visszaesés. Persze nem pusztán nyelvtani a kérdés, hanem sokkal inkább gyakorlati, hiszen nem mindegy, hogy bele-, vagy visszaesünk. Mert a beleesés a legtöbbször lehet véletlen, amiben mi áldozatok vagyunk, amiről mi nem is tehetünk, meg ettől ember az ember, hogy beleesik. A gyermekeim éppen „Óz a csodák csodája” mesét hallgatják estéről estére a kétszemélyes házi színház előadásában, számukra a legmulatságosabb figura a Madárijesztő, aki képes egy gödörbe, akár többször is beleesni. Neki nincsen agya (ezért akar Óz elé járulni), így ő mindig beleesik. Akinek azonban van agya, még ha egészen icike-picike is, az csak egyszer tud beleesni, minden más pedig már visszaesés. Ha pedig visszaesünk, abban nincs véletlen, abban nincs balsors, sokkal inkább agyunknak az a furcsa diszfunkciója, hogy elfelejtjük mindazt, ami már eddig történt velünk. Ebben egyformák vagyunk, mi agyasok, helyesebben agyasak, mert ha nem használjuk, akkor visszaesünk. Éljünk Magyarországon vagy az akkori Galáciában, a képlet ugyanaz. Ha nem gondolkozol, ha nem emlékezel, ha nem emlékezteteted folyamatosan magadat arra, hogy Isten mit tett érted, és mire hívott el, akkor visszaesel. Ugyanabba a gödörbe, ugyanabba az élethelyzetbe, s szépen lassan emészt fel, míg újra kikecmeregsz belőle. Nem érdemes visszaesni, káros a lélek egészségére, meg a tested is rámegy. Ja, és az agyad.