Jó kérdés!

Gal 3:19-29

„Mi tehát a törvény?” (19a.)

Egyszer csinálni kellene egy olyan „bibliakivonatot” (igen tudom, hogy a teljes írás, meg hogy a kánon lezárult, meg ez a könyv szent, ezek a szlogenek nekem is megvannak, nyugi), amiben a Biblia legjobb kérdései benne vannak, s mindenki morfondírozhat a válaszon. Tele a Szentírás jobbnál jobb kérdésekkel: „Hol van az adószedő?”, „A próféták talán örökké élnek?”, „Hol van a többi kilenc?”, „Miért vagy egyedül?”, „Szeretsz engem?”, „Merre indult szerelmesed?”, „Mi az igazság?”, csakhogy a legjobbakat említsem. (A „Kijut-e a magyar csapat az EB-re?” nincsen benne, mert az nem kérdés… ). Nagyon jó kérdések ezek, különösen is azért, mert így az eredeti szövegkörnyezetből kiszakítva, érdekes válaszokat adhatunk rá. A mai kérdés egyike ezeknek a jó kérdéseknek, mindenki a maga számára kell, hogy megválaszolja: „Mi tehát a törvény?”. Akkor, amikor Jézust erről kérdezik, Ő egyértelműen megválaszolja, hogy a törvény nem más, mint szeretni az Istent és szeretni a másik embert. Ez az a törvény, amit, ha az ember betartana, akkor nem lenne szükség másfajta törvényekre, hiszen a szeretet mindig a másik érdekeit, hasznát és lehetőségeit nézné, s így lenne képes mindenki az Isten akaratát teljesíteni. Mivel a jó kérdésekre mindenkinek megvan a maga válasza, így az ember nem pontosan azt a feleletet adja, ami ilyen egyszerűen megoldaná a kérdést. A mi válaszunk nem a szeretet, hanem sok apró vagy éppen sok hatalmas törvény, amely nem belülről fakad, hanem kívülről kényszerít. Ha pedig a törvény nem belülről fakad, akkor szinte mindegy is, hogy a feltett kérdésre milyen egyéb választ adunk. Mi tehát a törvény? Jó kérdés. Már csak tényleg egy jó válasz kellene rá. Ha elfogadsz egy tanácsot, a választ soha ne kívül, hanem belül keresd.