Gymnocephalus cernuus

„Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?" (36.)

Már vagy egy órája meredtem az úszómra szótlanul, mielőtt rosszra gondolnál, nem a hasamon néha elmélázó és önmagát kereső úszógumikra gondolok, amiket hosszas évtizedek fáradtságos munkájával sikerült olyanra növelnem, hogy jó esélyekkel nem fulladok meg, ha hazánkat elönti a globális felmelegedés által gerjesztett szökőár. A szúnyogok is azt érezhették, szívás ez a forró nyári nap, habár ők ebben nagyobb élvezetet találtak, mint én, aki miközben továbbra is meredten az úszómra meredtem, próbáltam őket egészen aprócska kis karate ütésekkel a szúnyogok chemotoxos poklára juttatni. Amúgy is teljesen lehetetlen a helyzet, hogy egyedül egy csónakban, miközben nem tudok úszni, a dög melegben, miközben húsz fok fölött halok, horgászok! Már-már próbáltam magam adys hangulatban eltemetni, vagy legalábbis az önsajnálat sötét bugyraiba lökni magasba vágyó egómat, amikor egy szemvillantás alatt eltűnt az úszom, az orsó elkezdett csörögni és csattogni, jelezve a haldokló sportembernek, hogy szenvedése és nélkülözése nem volt hiábavaló. Amikor felvettem a botot a vonal másik végén egy édesvízi cápa volt, de legalábbis egy amazonasi vadharcsa, ami egy harapásával már horgászok ezreit küldte a tó mélyére. Bevágtam, benyelte, le se tudna akadni, hosszas és izzasztó fárasztás, egyre közelebb és közelebb, míg végül lassan a felszínre emelkedett a szörnyű fenevad, ekkor jött az a rész, hogy csendben sírva fakadtam. A vonal másik végén egy közel 12 centis kis undorító paptetű lógott, szinte röhögve rajtam, hogy mekkora árnyékra mozdultam, mert ő nem egy amazonasi harcsa, hanem egy Gymnocephalus cernuus, vagyis vágó durbincs, még egyszerűbben paptetű. A saját romjaimon ültem és kiakadtam, erre a kis halra is, meg minden paptetűre, azt hiszem joggal. Hiszen a paptetű olyan vihart kavar, amilyet még nem láttál. Hatalmas a por meg a látszat, mintha ő lenne a nagy hal, aki erős, aki mindent tud, tudja azt, amit a nagyok, amikor meg eljön a szembesítés pillanata, akkor derül ki, hogy mennyire kicsi és használhatatlan. Mondhattam volna úgyis, hogy van benne pár szellemes megjegyzés lyukakról meg passzátszelekről, de maradok az apostol szavánál, s kérdezem minden kis vágó durbincstól: Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?