Felvilágosítás

„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (15.)

Nehéz műfaj ez a megintés dolog. A mai jogászok uralta világban és törvények irányított egyházban, nehéz jól érteni és még nehezebb jól megélni egy ilyen egyszerű evangéliumi útmutatást. Pedig milyen tisztának és logikusnak tűnik. Valaki vétkezik ellened, menj el hozzá, és négyszemközt beszéljétek meg. Aztán, persze ha nem megy a dolog, akkor jönnek sorban az egyre bővülő körök: először pár tanú, aztán majd az egész gyülekezet. Ma ez nem nagyon megy nekünk. Legalábbis azt látom, hogy kevesen veszik maguknak a bátorságot, hogy elmenjenek és hivataluknál vagy egyszerűen keresztyén elhívásuknál fogva megintsék azt, aki az egyén vagy a közösség ellen vétkezett. Talán pontosan azért, mert az intés mára már büntetőjogi kategória lett, hiszen ha megintenek valakit, akkor az egyértelműen büntetés. Jézus Krisztus, amikor arról beszél, hogy lehet, szabad és kell is egymást intenünk, akkor nem beszél büntetésről, hanem egyszerű fénygyújtásról, vagy felvilágosításról. Vagyis, feltételezi, hogy a tett mögött nem rosszindulat, hanem egyszerű tudatlanság áll, hiszen két tanítvány tudatosan nem bánthatja egymást. Éppen ezért elég négyszemközt tisztázni vele a félreértést, rávilágítani mindarra, amit az illető, Krisztus „szeresd a másikat és az Atyát” parancsából félreértett. Akkor miért is nem merünk inteni? Talán mert lehet, hogy mi is félreértettünk valamit, vagy mi is inthetőek lennénk, vagy, mert folyamatosan elmulasztottuk felvilágosítani azokat, akik ránk bízattak, arról, hogy mit is mondott Krisztus és mit is vár tőlünk? Ki tudja…