Edzésterv

„A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” (18-19.)

Gyerekkorom egyik kedvelt vasárnap délutáni szórakozása (mivel a hét többi napján nem nagyon néztünk tévét) a Walt Disney mesedélután volt, mi akkor ismertük meg a Gumimacikat, vagy a Kacsamesék jópofa szereplőit. Ez utóbbiból megmaradt egy jelenet, amikor Dagobert bácsi és egy bűnöző valami kincsen marakodnak, a bűnöző pedig megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy milyen gazdag és öreg, jó kondiban van. Dagobert bácsi csípősen visszavágott neki, hogy a gazdagság legnagyobb veszélye az, hogy az ember ellustul, éppen ezért kell sok-sok pénzeszsákot emelgetni, hogy az ember edzett legyen. Van ebben valami, mert ha már Dagobert bácsi és Pál apostol is ugyanazt gondolja és mondja a gazdagokról, és ugyanazt az edzéstervet ajánlja nekik, akkor azt – szerény véleményem szerint - érdemes megfontolni. Mert ugye, aki gazdag, vagyis elért mindent, az-az ember nagyon könnyen ellustul. Nem feltétlenül testileg, hanem sokkal inkább lelkileg, hiszen olyan alapvető emberi érzéseket szoríthat hátra a gazdagság, aminek a hiánya súlyos következményekkel járhat. Éppen ezért kell a gazdagoknak egy különleges edzéstervet végrehajtaniuk, ami nem a karokat edzi, és nem is zsákemelgetés az edzésterv fő eleme, de edzi a szívet és a lelket, olyan egyszerű gyakorlatokkal, mint az adakozás vagy a jó cselekvése. Ez kell ahhoz, hogy a gazdag test és lélek el ne lustuljon, hanem méltó képviselője és követője legyen Istennek, aki önmaga is gazdag, és mégis folyamatosan csak ad, ad és ad. Ez lényének lényege. Meg a gazdagokénak is ez… lehetne…