Isten ujja megérintett

“Volt valamikor egy régi világ Akkor élt apám, dédapám, nagyapám Tették a dolgukat, nem kérdeztek semmit Tudták az életet, jó volt magyarnak lenni!”

/ Kormorán: Isten ujja megérintett /

Bizonyára a nyáriszünet alatt ti is jártatok itt-ott kicsiny magyar hazánkban. Tópartokon, hegyvidékeken, síkságon, völgyekben, folyó mellett, nagyszülőknél falun vagy városon. Az autópályák, az intercity jegyek világában megszűntek a távolságok. De én ismét rácsodálkoztam arra, hogy az alatt a pár óra alatt, amellyel ma át lehet szelni az országunk, mennyi minden tárul elénk. Újra éreztem a gazdagságát. Ezzel együtt pedig a magam gazdagságát is. Egy olyan országban élek, ahol a puszta rónaságát folyók szelik ketté, ahol vitorlások hajbókolnak a magyar tengeren, bobpályák kanyaroghatnak a hegyeinkben… Azt éreztem meg újra: Jó magyarnak lenni. Számomra nem a fesztiválok-Sziget, Hegyalja, vagy a siófoki partyarcok-miatt, hanem mert ez egy szép ország. Még akkor is, ha a hétköznapokban nem mindig uralkodik el rajtam ez a fajta elérzékenyülés, ez az igazság. Magyarnak lenni…Jó-e ma magyarnak lenni, mitől függ, hogy jól érezzük-e itthon magunkat, vagy mi is elvágyódunk messzi vidékekre? A saját tapasztalatom, hogy én is voltam egy kicsit hasonló a tékozló fiúhoz, persze nem a vagyon kikérésében, de az elvágyódásban mindenképp. Egy év külföld után-aminek immár hét éve-, a legtávolabbi elmozdulásom Erdély felé volt. Lehet begyepesedtem, vagy ide ragadtam, hagytam, hogy egy nem túl pozitív élmény befolyásoljon. Sok mindent rá lehet erre fogni. De idén nyáron újra arra döbbentem rá, hogy jó magyarnak lenni, jó újraés újra felfedezni egy szeletet kultúrából, érzésekből, vidékekből. Magyarnak lenni nem egyfajta függőség, nem kiérdemelt, vagy elnyert tisztség, talán nem is kiváltság… De amikor magamról gondolkodom, benne van, hogy ide születtem. És nem azért, mert itt rakott le az a nyomorult gólya. Hanem mert az Isten itt akart látni, itt akar boldognak látni, és én hiszem azt is, hogy itt készít jövőt is nekem. Milyen jó lenne ezt csendes békességgel, bizalommal hinni, hogy az életünk, boldogságunk nem másokon, hanem rajtunk múlik. Hogy az a régi világ visszacsempésződjön a mai napokba, hogy érezzük van itt dolgunk, van itt életünk.

Írta: Tóth Orsolya