Álmok

15 évesen álmodtam, hogy egyszer a színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel!

/FankaDeli: Álmodtam/

Suli. Korai reggelek. Kevesebb alvás. Óracsörgés. Rohanás. Nyomor a buszon. Még mindig meleg. “Mire emlékszel” dolgozat. Tavalyi srác újra nézőpontban. Új tanárok iránti remények. Nagyjából ezekkel a gondolatokkal tudnám visszaadni, milyenek voltak az évkezdések. Tele álmokkal és tervekkel, elhatározásokkal. Jó volt ilyenkor egy kicsit másnak lenni, másként indulni, mint tavaly. Aztán vagy megmaradt ez a feeling, vagy valahol elmaradt a nyári kalandok, történetek mesélése közben. Miről álmodik a lány szeptember elején? Nyilván mindegyikünk másról! Én amikor szépet álmodok, akkor egy olyan évet álmodok, ahol nem áll senki bukásra, rendesen haladok a tananyaggal, és szépen, értelmesen néznek rám a diákok. Ez az idilisztikus álmom. A rémálomszerű az teljesen másféle. Van olyan is, de azt nem akarjátok tudni. Mert ez már csak ilyen, hogy ahol feladat van, ott aggódás is van. Ahol emberekkel vagy együtt, ott néha konfliktus is van, megbántás, sértődés, csalódás. Ha titeket kérdeznélek, mit vártok ettől az évtől, valószínű más válaszok születnétek. Mert az álmaink, ahogy mi magunk, egészen különbözőek. A jó hír nem az óracsörgés valósága, hanem, hogy lehet küzdeni az álmainkért. Akár egy új tanévben is lehet új célokat megfogalmazni, kitűzni magunk elé. Lehet a régieken formálni is. Mert az új nap ezeket az álmokat nem veszi el. Sőt! Helyet és lehetőséget teremt számukra, vagy valami egészen másra is. Suli. Új barátok, szerelmek lelőhelye. Új lehetőségek tárháza, az életre készülés színtere. Rajtad múlik, mit hozol ki belőle, hol találod meg a helyed. Szívből kívánom, legyen eredményes ez az új év számodra, szeresd azt ahol vagy, úgy ahogy vagy. Az álmaiddal, a terveiddel, a tanáraiddal, a barátaiddal. A színpad alattad, mutasd meg magad!

Írta: Tóth Orsolya