Böjtben
Hogy vagy a böjtöddel?
Zavarba hoz ez a kérdés, mert nem tudod, mi közöd van hozzá? Hallottál már étkezési szokásokról, böjtről, diétáról, de nem érted, hogy ehhez bárkinek is mi köze lenne! Ráadásul ebben is csak a kudarcaid vannak, mert nem sikerült a legutóbbi fogyókúra sem; a cél, hogy mások és a magad szemében elégedettséget láss, nem jött be. Mint az újévi fogadalmak, jobb el sem mondani, mint szembesülni a kudarccal – ismét. Ráadásul megszégyenítő az a néhány vallásos ember, akinek mégis sikerül. Mi lehet a titkuk?
A böjt sosem lehet öncélú. Aki böjtöl, az nem önmagának akar tetszeni, hanem Istennek. Éppen ezért abban böjtöl, ami őt az Isten-kapcsolatban akadályozza. Aki egyébként sem eszik húst, az az édességről mond le; aki sokat beszél, az szóböjtöt tart; van aki a közösségi oldalaktól válik meg egy időre, és olyan is van, aki kedvenc sorozatától. Ismerek olyat, aki nem gyújt rá, vagy kedvenc sporteseményéről mond le.
A böjt valami más, mint lemondás. Több, mint szomorú kényszer. A lemondásnak csak akkor van értelme, ha valami választási lehetőséget nyújt: lemondok bizonyos lehetőségekről, hogy más lehetőségek közül választhassak. A keresztyén ember azt a lehetőséget választja, amivel közeledhet az Élet Urához.
A keresztyének magatartása éppen ezért nem lehet öntetszelgő. Jézus is böjtölt, és tanítványai is, de titokban. Ézsaiás próféta leleplezi a böjt veszélyét: a formalizmust, a gőgöt és a tetszelgést. A böjtnek önkéntesnek kell lennie, és Jézus tanításából tudjuk, hogy nem választható el az imádságtól és az alamizsnától. Az igazi böjt tökéletesen diszkrét: csak Isten ismeri – akárcsak imádságunkat és adományainkat. Már az is az Atya műve, ha alázatban kitárjuk szívünket felé, és mindent eltávolítunk az életünkből, ami a Vele való közösségünket gátolja.
Keresztelő János tanítványainak életre szóló aszkézise példamutató. A középkorban a karthausiak inkább meghaltak, ha betegség kínozta őket, de akkor sem ettek húst.
„De mi történik, ha Isten úgy ítél fölöttük, hogy saját maguk gyilkosai?”
(R.Bohren: Böjt és ünnep).
Az önnevelés eszközévé lett az idők folyamán a böjt, nem véletlen, hogy népszerűsége egyre csökkent. Luther azt mondja:
„Ahol hiányzik a hit, sok cselekedetre van szükség.”
Aztán a háborús időszakokban az éhezés mindennapos volt, és újra átértékelődött a böjt gyakorlata. Az ember egyre nehezebben fosztja meg magát önként egy vagy több napra akár a tápláléktól, italtól vagy nemiségtől. Az önmérsékletet, az egészség védelmét mégsem nevezhetjük böjtnek, ahogy a 20. század egyre népszerűbb gyakorlata a „szavak böjtje” sem szoríthatja ki az igazi böjtöt. Miért van az, hogy Jézus nem teszi kötelezővé a böjtöt?
Hogy tudunk-e böjtölni az azt is megmutatja, mennyire látjuk bűneinket, mennyire vagyunk készek hálát adni? Böjtünknek Isten szeretetéből kell fakadnia, és párosulnia kell a felebarát szeretetével, különben öncélúvá válik. Jézus nem önsanyargatást vár tőlünk, hanem újjászületést. A böjtnek Vele kapcsolatban van értelme és célja; a böjtnek is Őrá kell néznie, a Tőle való távolságot és az Iránta való forró vágyakozást kell kifejeznie.
Írta: Kósa Enikő
AZ IGAZ BÖJT
Csorba István
Az igazi böjt, nem a koplalás,
A szigorú kemény test sanyargatás,
Mikor közben akár csont soványra fogyunk,
De mégis végig, a bűnben maradunk.
A böjt, nem az Isten lefizetése,
Hanem az arcának, nagy bölcs keresése,
Nem a néphagyomány, szokás megélése.
A böjt azt jelenti, készüljetek a húsvéti örömre,
Krisztus értetek ment, halni a keresztre,
Hogy a bűnötöket, a vére elmossa,
S újéletre a lelketek föltámaszthassa.
A böjti időben erre készüljetek,
Imádkozni minden napon, csöndben leüljetek.
S kerüljétek a bűnt, amennyire lehet,
Segítni fog ebben Jézus, mert ő nagyon szeret,
Adjátok át szívetek, Jézusnak, megtisztításra,
Mert ő mindig nagyon várja, a megújításra.
Hogy rátok nézve értelme legyen halálának,
S a húsvéti föltámadásának.