Zajos kisebbség

Köhög a bolha?

/írta: Ronald Long/

Talán már hallottál olyan statisztikákat, mi szerint a lelkészek átlagban már 7 negatív, nagyszájú ember véleménye alapján elhagyják pozíciójukat.
Lehet, hogy éppen te is ezt fontolgatod, mert a hét során te is összefutottál „ezzel” a 7 emberrel, s így minden napra jutott ebből az élményből? :)
Az igazság azonban az, hogy az a 7 ember nem képviseli, azok többségét, akik között szolgálsz. Hiszen nagy valószínűséggel nem te vezeted a világ legunalmasabb bibliaóráját, nem vagy annyira rendezetlen és rendetlen, mint egy F4 tornádó, és a kutyád sem érettebb gondolkodású, mint te magad…
De bizonyára hallottad ezeket mostanság valakitől.
A legtöbb ifjúsági lelkész az alábbi két ártalmas mód egyikével kezeli a zajos kisebbség véleményét:

Túlságosan is hallgatnak rájuk

Ha abszolút igazságként fogadsz mindent, amit mások mondanak rólad, akkor elfeledkeztél arról, hogy nem lehet ifi munkát végezni úgy, mintha attól függne az életed. Ha azzal ostorozod magad, hogy te egy lúzer vagy, jobb, ha másik állást keresel magadnak, mert a végén oda fogsz kilukadni, hogy Isten talán egyáltalán nem is hívott el a fiatalok közti szolgálatra, hanem csak egy reklám neon fénye szédített meg.

Egyáltalán nem figyelnek rájuk

A másik ártalmas mód, másik véglet, ahogyan viszonyulhatsz a zajos kisebbséghez az az, amikor teljesen félre söpröd azt, amit mondanak.  Ha soha nem figyelsz oda, mit mondanak, és nem adsz nekik semmilyen teret, időt, hogy elmondják a maguk véleményét.
Negatív, bántó, hülyeség minden, amit mondanak, nem? Minek odafigyelni rájuk? Csak zárkózz el tőlük és kész! Igaz?
Vagy még sem?!…

Amire, mint ifi vezetőnek szükséged van, az egy szűrő-rendszer.
Minden negatív véleményt ezen keresztül szűrj meg:

Kijavíthatom?

Ha a panaszkodó fiatal épp csak túl van egy partin annak minden „üdvös” és kevésbé üdvös hatásával, akkor a megoldás a panaszára csupán annyi, hogy félre teszed és megvárod, később is így gondolja-e.
Ha az a panasz, hogy „egy haverom se jár ide”, akkor el kell gondolkodnod, „vajon ez valami olyasmi, amit kijavíthatok”?
Fel kell tudnod ajánlani néhány használható megoldást a problémára. Pl.: Próbálta ez a diákod valaha is meghívni akár egy barátját is?
Persze vannak olyan panaszok, amik felett abszolút nincs hatalmad, nincs semmi lehetőséged a változtatásra.
Ha nem a te kompetenciád, ne foglalkozz vele, ne rágódj rajta!

Van esetleg a háttérben valami mélyebb sérelem?

Előfordul, hogy a szülők, vagy a diákok valami olyan panasszal állnak elő, ami épp most nem is aktuális, de rettentően ki vannak rajta akadva. Lehet, hogy valami egészen más van a gondolataikban, valami egész más terheli őket, amitől majd szétrobbannak, és mégis azon panaszkodnak, hogy milyen ocsmány színe van a falnak az ifi szobában.
Ilyen esetekben arra van szükség, hogy figyelj egy darabig, s aztán megkérdezd tőlük, „Tényleg ez zavar, vagy valami más?”

Rólam szól a dolog, vagy valami másról?

Van olyan, hogy úgy zúdítja rád valaki a kritikáját, hogy közöd sincs a dologhoz, s így igazából nem is rólad, hanem valaki egész másról szól. Ha az egyik vezetődről van szó, rá van kiakadva valaki, ne vesd rögtön egy busz alá az illetőt, aki panaszkodik, hanem kérdezd meg inkább, megbeszélte-e már azzal, akivel tulajdonképpen baja van. Ha még nem, emlékeztesd, hogy te szeretnél még visszatérni a dologra, miután elment, beszélt az adott vezetővel és megpróbálták megoldani a helyzetet.
Ha az egyik csapattagról van szó, hasonló stratégiát kövess, és arra is figyelj, hogy az „embereidnek” is megfelelő védelmet nyújts a rágalmazókkal, panaszkodókkal szemben! Ne adj teljes hitelt a negatív szavaknak! Ne engedd, hogy megosztottság legyen a csapatodon belül! Állj a gátra!

„Na, ő az…?”

A gyülekezeted előző 8 ifjúsági lelkésze is úgy tapasztalta, hogy ez az ember az egyes számú panaszkodó?
Kövesd a fenti lépéseket, de ne vedd véresen komolyan (és ha kell vegyél be egy nyugtatót is J), értsd meg, hogy ez az ember egyszerűen „csak” negatív és nincs mit tenni vele, nem tudod megváltoztatni (ld. első pont).
Csak, mert valaki panaszkodik a szolgálatodra, (amibe te egyébként az egész lényedet beleteszed,) az még nem jelenti azt, hogy szükségszerűen igaz is, amit mond, vagy hogy mindenki más is úgy gondolná. Néha fülelned kell és kiszűrni a zajokat, hogy megértsd, mi rejlik a mélyben. Néha el kell fogadnod, hogy nincs mit kezdened a panasszal.
És néha arra van szükséged, hogy ott hagyd az irodát, lelépj és megegyél egy jó kis hamburgert. Csak hogy kitisztuljon a fejed és imádkozhass. Ja, és hogy ehess :).

Fordította: Momo