Miért is prédikálsz?

Mondd csak, miért is prédikálsz?

“Ikóniumban pedig együtt (Pál és Barnabás) bementek a zsidók zsinagógájába és prédikáltak. De úgy, hogy mind a zsidók, mind pedig a görögök közül sokan lettek hívőkké.” (Ap.csel. 14:1.)

Miért tanítod, prédikálod az Igét? Mielőtt válaszolnál, állj meg és gondolkozz el a kérdésen! Ha felelősséged és elhívásod van arra, hogy másoknak tanítsd, hírdetsd az Igét, akkor mikor megválaszolod ezt a kérdést, olyan rendkívül fontos dolgok jönnek elő, amik nélkül nem léphetsz tovább a következő tanításodra. Hogy miért? Hát, „csak” azért, mert így előbukkannak a szívednek arra vonatkozó valós motivációi, hogy Isten Igéjét hírdetsd. Pál és Barnabás időről időre bejártak a zsidók zsinagógájába, hogy Jézusról tanítsanak, az Írásokat használták fel arra, hogy bizonyítsák az Ő Messiási mivoltát. Jézusról prédikáltak. Ő volt a tanításaik fő témája. ÉS! A prédikálásuk eredménye ez lett: „…mind a zsidók, mind pedig a görögök közül sokan lettek hívőkké.”  Más szavakkal, az emberek Jézushoz tértek, hogy Neki adják az életüket. Szóval hát, miért is tanítasz akkor? Valamiféle emlékezésből? Vagy, mert ez az élet ajánlott másoknak? Vagy a megélhetésért teszed? Esetleg sokkal inkább azért, hogy téged magad magasztaljanak és nem azért, hogy Jézust? Egyáltalán nem ítélkezéssel vagy arroganciával kérdezem ezeket tőled! Nekem is fel kellett tennem ezeket a kérdéseket saját magamnak az évek során, hogy biztos lehessek, hogy a legfőbb dolog, amiért Jézusról beszélek, Őt prédikálom, az az, hogy az emberek, akik hallják a tanítást, higgyenek Őbenne.  Azt gondolom, fontos, hogy újra és újra emlékezzünk ezekre a pontokra, mikor egy-egy prédikációra, tanításra készülünk.

1). Készülj az alkalmakra!!

Az igaz, hogy a Szent Lélek meg fogja adni a szükséges szavakat, üzenetet ahhoz, hogy úgy prédikálhass, hogy akik hallják, hihessenek, de ez nem jelenti azt, hogy amíg nem állsz ott előttük, ne kellene elmélyülnöd a „háttér” tanulmányokban! Pál és Barnabás, hogy a lehető legjobbat adják, igyekeztek Isten előtt becsületesen megállni, olyan munkásokként, akiknek nincs miért szégyenkezniük, és mint akik helyesen bánnak az Igazság beszédével. (2. Tim. 2:15.) Szóval tanulmányozzuk az ehhez szükséges dolgokat és nyűglődjünk, bírkózunk egy-egy adott szakasszal. De hát végül is, az emberek bíznak bennünk, hogy rászánjuk a szükséges időt ezekre, hogy aztán segíthessük őket a Jézussal való kapcsolatukban. Ez óriási felelősség! Komolyan kell vennünk! El kell végeznünk a munkát! És igen, időnként nehéz, és nehezünkre esik, eshet, hétről-hétre készülni egy-egy üzenettel, na de hát, épp ezért nevezik munkának.

2). Fejlődj!

Mint a Biblia tanítói soha sem gondolhatjuk azt, hogy már „megérkeztünk”, mindent tudunk! Mindig törekednünk kell arra, hogy mint tanítók, fejlődjünk!  Mert ugye, meg akarunk tenni mindent annak érdekében, hogy olyan tisztán hírdessük az üzenetet másoknak, amennyire csak lehet, hogy ne álljunk a Szent Lélek útjában. Szóval, hallgassunk olyan igehírdetőket, akik már „bizonyították”, hogy jól, helyesen, hatékonyan prédikálják az Igét! Sőt, hallgassunk komikusokat is, hiszen ők is az emberek azon csoportjához tartoznak, akiknek egyedül kell kiállniuk a hallgatóságuk elé, s így tartani fenn az érdeklődésüket, figyelmüket!

3). Légy valóságos!

Az embereknek tudniuk kell, hogy mi magunk is egy folyamatot élünk meg. Nem tudom, honnan jön az az ötlet, elgondolás, hogy egy lelkésznek, prédikátornak már rég „késznek”, teljesen összeszedettnek kell lennie, még mielőtt tanítani kezdene bármilyen bibliai témáról. Én úgy találtam, hogy a leghatékonyabb, legerőteljesebb lelkészek és bibliai tanítók azok, akik elfogadják és beismerik, hogy ők maguk is „úton vannak” még. Szóval, légy valóságos! Légy nyugodtan gyenge és sebezhető! Hadd lássák az emberek a Szent Lélek munkáját benned sokkal inkább, mintsem csupán téged magad!

4). Bízz!

Megtesszük a magunk részét, aztán bízunk, hogy Isten megteszi a többit. Mikor valaki Jézusnak adja az életét, az azért van, mert a Szent Lélek megtette, elvégezte a maga részét, munkáját. Ez nem azt jelenti, hogy lustálkodhatunk, hanem sokkal inkább emlékeztetnie kell bennünket arra, hogy a világegyetem Urának munkatársai vagyunk, mikor az Ő akaratát teljesítjük azzal, hogy a Jézusról szóló teljes Írást hírdetjük, tanítjuk az embereknek. Tehát végezzük a magunk dolgát, de sohasem egyedül! Szüntelen imádságban kell lennünk, mind az Üzenet előkészítésekor, mind pedig akkor, mikor azokhoz továbbítjuk azt, akikhez Isten küldött minket! Megkérdezem hát újra, miért is prédikálsz? Legyen erre az egyetlen indítékunk az, hogy Jézus magasztaltassék azáltal is, hogy emberek hittel Hozzá térnek!

Fordította: Momo