Határok

Ilyenkor télen gyakorta halljuk a reklámokban: Védje magát a kórokozókkal szemben!; Fáj a torka?, vegyen be egy ilyen vagy olyan szopogatós cukorkát!; Megrándult a lába?, kenje be ezzel vagy azzal a krémmel! A mellékhatásokról meg kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét! Na, és mi van, ha nem a testünket támadják meg?, és nem is a kórokozók!, mi van, ha nem a szervezetünk fárad le?, hanem mimagunk, a valónk, akik vagyunk? Na, akkor mi van? Mit tehetünk, kit kérdezzünk? Az orvosunkat, gyógyszerészünket? Furán is nézne ránk, az biztos! Pedig, akik emberekkel foglalkoznak, ne talán tán, még lelkészek, ifimunkások, azokkal ez simán előfordulhat! :-)

Háát, akkor beszéljünk most egy kicsit az egészségesen rugalmas határokról! A merev határok kizárnak az életedből másokat, s így nincs módod felkészülni, begyakorolni azt a fajta adok-kapok folyamatot, amit az egészséges kapcsolatok feltételeznek. A rugalmas határok egész mást jelentenek, egész másról szólnak, mint a szétfolyó határok, ezt ne felejtsük szem elől, fontos tényező! Hiba volna a kettőt összekeverni, vagy összemosni! A szétfolyó határok védtelenül hagynak téged a „használókkal” (kihasználókkal) szemben, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy manipuláljanak téged és a te számládra igyekezzenek rendezni a problémáikat. Ugyanakkor a rugalmas határokkal rendelkezők képesek arra, hogy a maguk életét élve kiegyensúlyozott módon másokkal is törődjenek. Nagylelkűen osztják meg idejüket, erejüket, forrásaikat, lehetőségeiket másokkal anélkül, hogy mindeközben túlzott felelősséget vállalnának másokért, vagy hűtlen módon elhagynák azt a feladatot, amit Isten nekik szánt, és mások kedvéért kilépnének abból, a személyükre szabott létből, amit egyes egyedül csakis nekik szánt az Úr. Szeretettel és határozottan azt tudják mondani, „kapcsolatban tudok lenni veled úgy, hogy nem adom fel magam mindeközben!”. Az ilyen emberek nem engedik, hogy súlyosan megsértsék a határaikat és biztos lehetsz, hogy ők sem teszik ezt a tieddel. A merev határúakkal ellentétben ők úgy fordulnak, úgy igazodnak, ahogy a körülmények, a helyzet megkívánja, anélkül, hogy túlvállalnák, túlterhelnék saját magukat, védekezésbe menekülnének, megsértődnének, másokat hibáztatnának, vagy visszavágnának. A durvább helyzetekben is állják a sarat, a lényegre figyelnek és abból a belső forrásból merítenek, amit Isten táplál bennük. Pál is valami ilyesmi figura volt, aki nyugodt és elégedett tudott lenni, maradni minden körülmények között, mert önmagát adta, az volt, az maradt mindig, akivé Isten formálta. Az ilyen embereket sem mások, sem a körülmények nem uralják, rugalmasak, hagyják, hogy Isten cselekedjen, Ő mondja meg a tutit és Övé legyen a felelősség és a dicsőség. Segítőkészek, de nem érzik magukat bűnösnek, amiért nem tudnak megmenteni mindenkit. A határaik képessé teszik őket arra, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez, még hozzá helyesen! Az „egymás terhét hordozzátok” elvet úgy követik, hogy mindeközben nem reagálják túl a maguk szerepét és nem veszik át a felelősséget mások élete felett. Háát, a te határaid hogy vannak? Köszönik szépen jól? Vagy mégsem annyira?

Fordította: Momo