Légy a kovászon
„Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is.” (21.)
A kovásznak az a jó tulajdonsága van, hogy (élve a Biblia szavaival) egy kicsike kis adag is képes egy nagy-nagy adag tésztát megkeleszteni. Most nem kezdem el elemezni azokat a kémiai és fizikai folyamatokat, amik lezajlanak a tésztában, de a kovász pontosan attól az, ami, hogy képes ezekre a folyamatokra. A másik icike-picike dolog, ami a kovásszal egy kategóriában indul, az a légy lárvája, amely a beköpés után, legyen az hús (élő vagy halott), esetleg sajt, az egészet képes tönkre tenni. (Természetesen a sajt esetében szó sincs tönkretételről, hiszen a kukacok teszik a sajtot igazán élvezhetővé – félreértés ne essék – eléggé beteg élvezetnek tartom.) Vagyis, ami az egyik esetben normális és fontos erjedés, az a másik esetben nem az. A kovászos kenyér a kedvencem, semmi adalék, csak a jó öreg kovász, de semmi pénzért nem ennék „beköpött” húst (gondolom bele is halnék), de még a sokak által szeretett kukacos sajtot sem. Azt hiszem, a gonosz dolgok az életünkben pontosan így működnek, azon az elven, mint a kovász, de azzal az előjellel, mint a légy lárvája. Nem keleszt és növeszt, hanem mérgez és rohaszt. Ameddig pedig akárcsak egy kicsi is van bennünk, addig nem lehetünk tiszták, nincs olyan, hogy az egyik felem tiszta, a másik pedig nem. Vagy tiszta, vagy fertőzött. Ezért kell még az utolsó maradványát is kiirtanunk magunkból, mert ha egy kicsike is marad, akkor kezdődik az egész elölről. Éppen, mint a kovásznál.