Spagetti

„Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.” (19.)

Olasz konyha, olasz foci, olasz családmodell, ezek nekem ilyen nagyon kedves dolgok. Bármit, bármennyit, mert jó. Aztán persze vannak olyan élmények, amik azért képesek beárnyékolni ezt a nagy olasz szerelmet. Egyetlen egy olyan olasz étel van, ami egy film élményemmel kapcsolatban nehezen tehető helyre bennem, pedig imádja Piedone, ezt falja  Enzo a Nagy kékségben, nekem még sem ezek a jelenetek ugranak be, amikor a spagettiről van szó. Volt egy súlyos film, bűnről, helyesebben főbűnökről, az volt a címe, hogy a Hetedik. Ebben a majdnem bibliai hét főbűn került megbüntetésre a gyilkos által választott emberek életében, kicsit olyasmi, mintha a Fűrészt ebből butították volna le. A lényeg, hogy a falánkság bűnében szenvedő férfit halálra etetik, illetve tömik spagettivel. Ez egy nagyon durva és erős kép, ahogy a falánk és mozogni képtelen, hatalmas testű férfi ott van belefulladva az ételbe. Mindenhol spagetti, benne, alatta még ott is, ahol nem is akarunk tudomást venni róla, mindezt azért, hogy megmutassa, mennyire hatalmas bűn a falánkság és a mértéktelenség. Ma talán ez az egyik legnépszerűbb bűnök egyike, igaz már nemcsak kajából, hanem mindenből egyre többet és többet. Vagy éppen az is falánkság, hogy valamiből meg egyre kevesebbet. Hiszen van, aki azért mond le dolgokról, hogy az így kiváltott tiszteletből kapjon egyre többet és többet. Az ember falánk lény, s nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy kiderüljön valóságosan is az, hogy miben vagyunk falánkak, s hogyan tudnánk igazán megelégíttetni. Talán ebben segítség tudni, hogy cselekedetei által nyer mindig igazolást a bölcsesség!