Porallergia

„Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.” (14.)

Próbálom leporolni ezt a poros témát, de nem megy egyszerűen, talán azért, mert vastag rétegben rakódott le a por, meg amúgy is allergiás vagyok rá. Ha nem vagy allergiás a porra, akkor nem tudod, hogy mennyire lehetetlen a helyzet. Mert ugye a baj azzal van, hogy ezek a kis poratkák milliószámra találhatók a lakásainkban, akik megeszik a lehámlott bőrünket, nem is láthatóak, mikroszkóp alatt meg egy Ridley Scott film főhősére emlékeztetnek. Amit meg ugye megesznek, az is ki is kell, hogy jöjjön, na és ez a végtermék okozza a sok-sok allergiás reakciót. Ellene csak úgy lehet védekezni, hogy vagy por- és atka mentesítesz, vagy hamar meghalsz valami más népbetegségben, mert ugye por mindig is marad a környezetünkben. Nem akarok direkt párhuzamot vonni a poratkák ürüléke és az emberi élet furcsa végtermékei között, de néha a tetteink és gondolataink hasonló allergiás rohamot válthatnak ki az erre érzékeny emberekből. Ezért mondja Jézus az övéinek, hogy ahol nem képesek befogadni az evangéliumot, ahol az emberek a saját bölcsességüket fontosabbnak tartják az Isten bölcsességénél, onnan minél előbb távoznia kell minden normális tanítványnak. Menekülni, kivonulni és még a port is lerázni mindenhonnan, nehogy aztán később allergiás tünetei legyenek az amúgy egészséges tanítványnak. Mert – és most jön a lényeg – sokáig belélegezni a Krisztus jó illatja helyett az emberi élet bűzét, nemcsak, hogy allergiás rohamokat válthat ki, hanem akár még halált is okozhat. Nem a test, de a lélek halálát biztosan.