Közöd?!

„És egyszerre felkiáltottak: - Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” (29.)

Tele van a világ megszállottakkal. Ez még lehetne rendben is, hiszen vannak olyan hivatások, ahol különösen is jól jön a lelkes megszállottság. Azt mondják, minden zenész, tudós, művész megszállottja annak, amit csinál, hiszen nagyot alkotni csakis így lehet: odaszántan, megszállottan, lélektől átitatva. Mindig innen és ebből jön az a túlzó lelkesedés, amitől a nagy dolgok az emberi szívekben vagy fejekben megszületnek. Sajnos a bajok ott kezdődnek, amikor a megszállottsággal nem így találkozol, hanem egy veled szemben közlekedő, záróvonalakat átlépő, vagy éppen autópályán 240-el száguldozó fiatal képében. Egy átbulizott éjszaka után hazafelé, amikor hirtelen elébed toppan egy sohasem látott alak, és valamit az arcodba röhög, miközben ki tudja, mire gondol. Tele a világ megszállottsággal, sajnos még akkor is, amikor nincsenek ennek látható jelei. Nincs őrület, nincs vérben forgó szem, csak csendesen egymás mellett élő közönyös emberek. Meg sem mondanád sokukról, hogy valami nagyon nincsen rendben az életükben, hiszen kedvesek, rendesek és teszik a dolgukat. Nem minden megszállott gadarai, akitől félni és rettegni kellene! Sokszor csak akkor derül ki, hogy kiben milyen lélek lakik, kit milyen megszállottság űz és hajt, amikor megjelenik a közvetlen közelében Jézus Krisztus. Mert akkor felszínre kerül, hogy ki érzi fenyegetve és támadva önmagát, s ki az, aki már alig várja, hogy a mindent leleplező szeretet utolérje őt! Érdemes önvizsgálatot tartanunk, s megnézni, bennünk milyen lélek lakik! Mit érzek, amikor Krisztus szeretete egyszer csak feltűnik az életemben? Áldás vagy gyötrelem? Megváltás vagy ítélet? Van hozzá közöd vagy inkább jöhetnek a disznók?! Régi dilemma ez…